Mennyire tudjuk elfogadni, ha már nem, kell a barátságunk, a segítségünk?

Egyre többen jönnek hozzám azzal, hogy valami baj van biztos velük, mert ők segítettek, ott voltak mindig, amikor csak szükség volt rájuk. Most meg amikor neki lenne szüksége a segítségre, nem jön, nem hív, nem keres, nem elérhető stb. Magyarán le van rázva!Fáj neki, meg van sértve, nem érti, miért nem keresi, miért nincs ott vele, miközben neki szüksége van rá.                                                      

Úgy gondolom, ez nem egy szokatlan szituáció egyikünknek sem. Segítünk valakinek, és elvárjuk, hogy ő visszasegítsen. Tudja azt, hogy nekem mikor van szükségem az ő segítségére. A segítség az sokféle formában előfordulhat. Pl: költözésnél vittem a bútorait, le az emeletről, fel a másik emeletre. Vittem őt kocsival oda, ahol dolga volt. Végig ott voltam vele, és fogtam a kezét, addig amig nem nyugodott meg a szakítás után. A válásánál ott voltam vele, támogattam. Adtam neki ruhát, ingyen. stb. stb Még folytathatnám, hogy mik után várunk el viszonzást.

Te miért segítettél neki? -Mert a fejemhez egy pisztolyt fogtak!  Gondolom neked sem ez a válaszod.

Te miért cipelted a bútorát, és ő miért nem a tied? Azért mert Te önszántadból mentél neki segíteni. Nem azért, mert na, jó most viszem a 100kg-os bútorod, de akkor majd neked is kell hoznod az enyémet.                                                                                                                                              

Vagy Te így indultál neki? Mert ha igen, akkor Te önzőn segítesz, csak a saját érdeked miatt. Akkor ez az írás nem neked szól, mert nem fogod érteni a különbséget!

Segíts elvárás nélkül! Ne azért segíts valakinek, vagy hallgasd meg őt, mert utána elvárod TŐLE a viszonzást.                                                                                                                                        Biztosan hallottad már, azt, hogy nem mindig onnan kapod vissza a „jussod” ahonnan várod. Hányszor látom ki írva, különböző oldalakon, a panaszkodást, és a meglepődést, hogy onnan kaptál segítséget ahonnan nem is vártad, bezzeg akinek meg kellet volna melletted, lenni, sehol sincs.

Amit én megfigyeltem, hogy sokszor nem is kérünk, csak duzzogunk, hogy miért nem veszik észre, hogy most te jössz a sorban. Nem állsz oda és mondod el, hogy mit szeretnél, csak a háta mögött susmorogva, kibeszélve, hogy bezzeg te mennyit adtál neki, és ez a hála. Tudnunk kell kérni, tudnunk kell szólni, hogy mit szeretnénk. Sokszor észre sem vesszük, hogy neked most rám van szükséged. Merj megszólalni, tudatni mit szeretnél.

Ha kérsz, és nem kapsz attól segítséget, akire te gondolsz, ne haragudj rá, és ne húzd le a wc-n. Lehet, hogy ő nem is fog tudni neked segíteni, és lehet, jobban is jársz, ha nem ő segít. Köszönd meg, hogy elmondhattad, és menj tovább.

Hogy szól a mondás? –Néma gyereknek, anyja sem érti a szavát!

Szerző:Koszta Andrea

Kép: Pinterest