Fejet hajtva ….

Minden nappal egyre könnyebb lesz- ezt szokták mondani.

 De Én úgy érzem, hogy most egyre csak rosszabb gondolatok törnek fel az egyik pillanatban, majd a másikban meg csak úgy vagyok. Küzdünk mindig valakivel, valaki ellen, de közben észre sem vesszük, hogy az ellenség mi saját magunk vagyunk.  Ellenség? Kérdezed, de közben te is belül bólogatsz. Fárasztó ez az örökös másra figyelés, másoknak való megfelelés. Ez az időszak most nagyon is megmutatja mindannyiunknak, hogy milyen emberek is vagyunk. Bele merünk állni saját életünkbe, vagy hagyjuk, hogy továbbra is a félelmeink irányítsanak? Miért olyan nehéz tovább lépni és megengedni az életet élni?

Tényleg olyan nehéz lenne, vagy csak mi gondoljuk így? Lehet bele ragadtunk egy mintába, és csak azt tudjuk, látjuk a valósnak. Olyan életet élni, ami a tied, és nem mások által generált mintázatot látni.

Elhinni, hogy az álmaid nagyok, és nem neked valóak, hisz Te nem abba a körbe tartozol, akinek az sikerülhet, megvalósulhat. Elhinni MÁSnak, hogy Te rossz vagy, mert nem azt az életet éled tovább, amelyet más akar.  Megint csak a MÁS jön elő! Mindig lesz valaki, aki család, barát, ismerős, vagy ellenség, de lesz valaki, aki lehet, hogy jó szándékkal, de akkor is megmondja neked, hogy Te milyen életet élhetsz. Neked mihez van jogod!

Elhittem és magammévá tettem, és bele is betegedtem! A lelki terhek, amiket cipel az ember, egyszer csak meg telítődnek és kicsordulnak, akkor jön a fizikai tünet elő, vagyis a betegségek.  Elhittem, hogy nem érdemlem meg, hogy rossz az, ha az álmomat akarom élni. Elhittem, hogy Én vagyok a hibás……..

Rá kellett jönnöm, hogy a saját démonjaimat csakis Én tudom feloldozni. Elengedni, útjára bocsájtani! Igen, bele telt egy kis időbe, míg magamhoz tértem, és felfogtam, ez így nem mehet tovább!  De nekem van segítségem, amihez bármikor tudok hozzá nyúlni. Sajnáltam magam egy ideig, hisz arra szükségünk van egy kicsit, de tudtam, nem maradhatok tovább abban az állapotban. Így, hogy hamarabb felismerjem mi a helyes út, és nekem merre van az irányom, elő vettem a csodafegyverem, ami már sok mindenkinek segített.  Ez nem más, mint az én csodás Bergamott esszenciális olajam. Az önmunkára mindenkinek szüksége van, akár hogyan érzed magad! Ez az olaj egy alap olajnak kellene, hogy legyen mindenkinek a táskájában! Igen, nekem is van rá szükségem. Én sem vagyok mindig a „de csodás az élet és csak a rózsaszín felhőket látom”. Nem mindig ismerjük el, ha már sok, és nem bírjuk tovább. Mindannyiunknak egyszer tele lesz ………

Fejet hajtok most előtted, és a bocsánatodat kérem!

Igen. Tőled! Mert Én is voltam biztos „MÁS” Magam és azoknak az embereknek a nevében, akik nem hisznek benned! Tudd, hogy igen is meg tudod csinálni, el fogod érni a célod, csak bízz magadba, és ne add fel!!

 Mindig igyekszem mindenben a jót meglátni, és biztatni a hozzám fordulókat! De lehet, hogy régen Én sem úgy álltam hozzád, ahogy kellett volna.

Az Évek alatt, amik túl gyorsan múltak el, Más lettem. Jó értelembeJ Megtanultam sok mindent az emberi érzésekről, gondolatokról. Nem, nem mondom, hogy mindent értekJ, de azt már tudom, hogy ha lelkileg van problémád, akkor elég sok „eszköz” a rendelkezésemre áll, hogy segítsek neked benne.  Nem Én fogom megoldani, hisz azt nem tehetem, és nem is tudnám! A megoldás mindig bennünk van, csak elő kell csalogatniJ Abban viszont jó, vagyokJ

Mindenkinek vannak problémái, kisebb vagy nagyobb, de azt tudom, hogy mindenkinek szüksége van rá, hogy valaki higgyen benne, és támogassa!

Lehet, Te még nem ismersz engem, és félsz egy idegenek feltárni a gondjaid, de hadd mondjam el, egy idegen szinte mindig előbb észreveszi a probléma okát, mint egy közeli ismerős.                                                                                       Ne félj hozni a gondod, és letenni nálam!

Keress fel, és együtt megtaláljuk!

Írj, ha jönnél: segitolelek@gmail.com

Ölellek szeretettel: Segítőlélek