Ez az időszak sok mindenkit megviselt.

Felkerül a történelem fontos dátumaihoz. De én most nem a karanténról akarok írni, hanem annak a következményéről. Annak a sajnos sok mindenkit érintő érzelmi hullámáról.  Mikor nem tudsz menni dolgozni, és a gyereked sem mehet el az iskolába, úgy érzed össze dől minden.

A félelem az amit ilyenkor érez az ember. A kétségbeesést.

Mi lesz? Hogy lesz? Mit csináljak? Mit tudok csinálni?

Csak dőlnek a kérdések, és hirtelen nincs is rá válasz. Nem kaptunk egy ilyen helyzetre iránymutatást. Főleg nem kaptunk érzelmi biztonságot sem. Sokan úgy élték meg ezt a helyzetet, hogy elvesztették a munkájukat. Viszont otthon helyt kellet állni. Vinni a háztartást, a gyerekkel együtt tanulni, segíteni őt a haladásban. Azon gondolkozni, hogy legyen ezek után. A férfiak között is sok lett a munkanélküli, és az otthonról dolgozó. Nekik sem volt könnyű, hisz kevesebb lett a fizetésük. Feszültek lettek, hogy mint család fenntartó, hogy fogja el látni most a feladatát. A gyerekeknek először buli volt, hisz otthon lehettek, nem kellet nagyon korán kelni, nyugodtabbak voltak, hisz nem kellet utazni sem. De ez hamar elmúlt a legtöbb gyereknél, és már nem is érezték annyira bulisnak, hisz anyával tanulni, csak az elején volt jó, már egyre feszültebb, és már kevéssé megértő, hogy még mindig nem érti meg azt a feladatot a gyerek. Nem találkozhatnak a haverokkal, az osztálytársakkal, a szerelmekkel. Ez már frusztráló számukra is. Aztán ott vannak a nagyszülők is. Akik nehezebben viselték el azt, hogy nem mehetnek ki, nem találkozhatnak a gyerekükkel, unokákkal, csak esetleg több méter távolságból, amikor vitték nekik a bevásárolt élelmiszert.

Az, hogy ki hogy ált hozzá, hogy élte meg, az mindig az egyén tudatossági állapotától is függ. Félt-e a vesztességtől, vagy ha félt is, azt mennyire merte megengedni magának. Valamennyire mindannyian félünk. A félelem, nem egy rossz érzés. Nem hagyja, hogy lankadjunk.

A munkahely elvesztése, és a bizonytalanság sokszor megoldhatatlan problémának tűnhet.  Érzelmi hullámvasúton ülünk, és nem tudjuk, hogy mikor, és hol tudunk kiszállni. 

Te is úgy érezted, hogy felborult az életed, és nem tudod, hogy legyen tovább?

Hogy számodra mi lehet a legjobb megoldás, azt még nem tudom. Hisz nem ismerlek, nem tudom min mész most jelenleg végig. De abban tudok neked  iránymutatást adni, hogy hogy találd meg a megoldást, a kiszállásra. 

De előbb, figyelj oda magadra, és csendesedj le.

Ülj le egy székre, és támaszd meg a hátad. A lábaidat, és a kezeidet ne tedd keresztbe. Próbálj meg egyenes háttal ülni. Csukd be a  szemed. Vegyél három nagy levegőt az orrodon keresztül, és szádon át fújd ki. Szépen, lassan. Figyeld a levegő útját. Figyeld a mellkasod.  Csak szépen, nyugodtan vedd a levegőt. Nem sietünk most sehova. Ez a Te időd. Most figyeld meg, hogy milyen illata van a levegőnek amit be szívsz az orrodon át. Lehet, hogy valamilyen  ételnek fogod érezni az illatát, de az is lehet, hogy a frissen vágott fűét érzed. Ha semmit sem érzel, az is rendben van.  Figyeld meg, hogy amikor be szívod a levegőt, végig megy a légcsőben, és eljut a tüdődig. Érezd ahogy megtelik a tüdőd a friss levegővel. Majd lásd ahogy az elhasznált levegőt a szádon keresztül kiengeded az Univerzumba. Amikor kiengeded a levegőt, azzal együtt minden feszültség és olyan rossz lenyomat és szülői minta, ami nem szolgál téged, vele együtt távozik az Univerzumba, ahol megsemmisül. Addig folytasd ezt a kifújást amíg azt érzed, könnyen tudsz lélegezni. Nincs benned már semmilyen feszültség.

Nyugodt vagy.

Most figyeld meg, hogy az a probléma, ami most téged foglalkoztat, arra van-e ráhatásod? Mióta áll fent a probléma? Most tudom, hogy a gondolattól újra erősebben ver a szíved. De vedd figyelembe, hogy most csak te vagy, és én. Csak gondolsz rá, de máshogy semmi szükség vele foglalkoznod. Nézd úgy mint egy kívülálló. Figyeld meg, hogy milyen érzés jön fel a gondolatára. Félelem, hogy nem tudod megoldani, vagy izgalom, hogy lesz a folytatás. Többféle érzelmi hatást érezhetünk. Engedd át neki magad, de tudd, hogy most nem a megoldáson van a hangsúly, hanem a figyelésen.

Most újra figyelj a légzésre. Semmi másra, csak az orrodon beáramló levegőt kövesd. Három mély levegő beszívás az orron, és kifújás a szájon át. Most nyisd ki a szemed.

Nagyon ügyes vagy.

Ezt a kis meditációt tudod alkalmazni mindig, ha egy kicsit szeretnél lecsendesedni.

Vannak olyan problémák, amihez egy kívülállónak a segítségére van szükség. Nem szégyen az, ha nem tudsz megoldani valamit. Van amikor elég ha csak eltudod mondani valakinek, és az meghallgat. Ha komolyabb problémával küzdesz, akkor viszont érdemes olyan emberhez fordulnod akiben  megbízol. Minden probléma megoldható. Felszínre hozható.

Egy probléma leküzdése, nem mindig csak egy ember feladata.

Kapcsolat: Koszta Andrea

Email: segitolelek@gmail.com