Milyen furcsa, hogy nálunk az október az elengedés hava lett.  Tavaly a cicánk ment el:-( Mai napig könnybe lábad a szemem ha rá gondolok. Még mindig nehéz el hinni, hogy már nincs velünk, pedig csak 5 évet boldogított minket. Mentet perzsa cica. Keisha, bár különleges nevet adtam neki, de ő egy különleges cicánk volt.    Ma, 2-dikán elbúcsúztunk a sólyomtól is. 16 évig volt velünk az autónk! Végig kísért minket nagyon sok kalandos, munkás, pakolós úton. Nagyon hálás voltam neki, hisz akkora segítség volt nekünk, hogy mindig megbízhatóan elvitt és haza hozott minket. Mindig meg köszöntük neki, hogy számíthattunk rá. 

Vajon miért ragaszkodunk tárgyakhoz? Pedig csak egy eszköz azért, hogy a mi életünket jobbá tegye. Megkönnyítse a mindennapjainkat! Nem szeretem váltogatni az eszközöket amiket használok. Ha megszoktam akkor szeretném sokáig is használni. Pedig nem lenne szabad, hogy az ember függjön a tárgyaktól.  Bár ha jobban megnézzük azt, hogy ha szereted , tetszik neked az a tárgy, akkor jobban is vigyázol rá. Hisz magadénak érzed. Minden tárgynak külön-külön rezgése van. Azért van az, hogy van olyan tárgy és talán vegyünk példának három különböző díszt. Az egyikre szinte rá sem nézel, mert semmi különleges nincs benne a számodra. Viszont a másik kettőt már jobban megnézed. De a harmadik az ami leginkább vonz téged. Állandóan rá tekintesz, hiába próbálsz körbe nézni, vonzza a tekintetetted az a dísz. Egyre közelebb lépsz hozzá, és ahogy fölé hajolsz, érzed azt az energiát amit kisugározz magából. Érzed, hogy kell neked, azt akarod, hogy mindig közel legyen hozzád, mert azt akarod, hogy a tulajdonod legyen!

Tulajdon! Akkor most ki kinek a tulajdona? Ki kit birtokol?  Lehet, hogy a tárgy birtokol minket? Lehet, hogy mi csak eszköz vagyunk a számára? Egy eszköz, aki használja!

Ha innen nézzük, már nem is annyira meglepő, ha ragaszkodunk valamihez!

DE!!! Tudnunk kell elengedni! Tudnunk kell, hogy mikor jött el az idő a változásra. Egy élőlénynél, nem mi döntjük el, hacsak nem olyan beteg már, hogy kénytelen vagy Te dönteni. De legtöbb tárgyhoz semmi szükség a ragaszkodás.

Nem vagyunk egyformák.

Soha sem értettem, hogy hogy lehet az, ha valakinek havonta-kéthavonta új telefonja van. Ha negyed évente másik autóval jár. Ők talán soha nem is fogják tudni értékelni a tárgyak tulajdonságát. Hisz nincs rá idejük, hogy megszokják.

Mi a megoldás? Természetesen mindenkinek az, amit ő saját maga jónak lát.

 Viszont egyvalami nagyon fontos. Ne függjünk a tárgyainktól! Ne ragaszkodjunk annyira hozzájuk, hogy bele betegedjünk. Ha elromlik, eltörik, vagy eltűnik, akkor ne essünk kétségbe, és sírjunk a parkolóba a16 év 16 éves szolgálatból kilépő "családtag" után! 16 év- az bizony 16 év! Tudni kell elengedni a tárgyakat!

Ha valaki lelkis, érzékeny, az nehezebben dolgozza fel az "elvesztést", de van egy jó hírem!!! Tanulható!

Meg tudod tanulni, hogy (szerintem) bár igenis el kell búcsúzni a tárgyaktól is, hogy könnyebben tudjuk befogadni az újat! Nem szabad félni az újtól. Tanulni kell! Gyakorolni, mint minden mást amihez nem értünk.

Időt is kell hagyni magunknak! Figyeljük a jeleket, amit az elménk, és a testünk mutat.

Tudom, hogy nem könnyű feldolgozni bármilyen elvesztést, de ha egyedül nem tudod magad túl tenni rajta, akkor keres  meg egy olyan embert aki tud neked segíteni. Ne betegítsd meg magad, hisz a lelki bajok előbb utóbb komoly  fizikai betegségbe csapnak át. Ezt ne várd meg! Ne félj, és főleg ne szégyellj segítséget kérni, Ne feled a segítség kérés, első lépcsője a gyógyulásnak!!

Léleksegítő